Az iskola rövid története
A település rövid bemutatása
Iskolánk Naszály község egyetlen általános iskolája. A település Komárom-Esztergom megyében, Tata és Komárom között található. A 3000 hektáron fekvő kb. 2500 fős településhez tartozik Almás-, Grébics- és Billegpuszta is.
A falu határában található halastórendszer madártani szempontból kiemelt hazai helyszín. A település történelme az Árpád-korba nyúlik vissza. 1269-ben még mint Keurus, 1284-ben már mint Nostan-t említik. A község végleges neve valószínűleg a szláv Nasál személynévből keletkezett.
Jean-Louis Raduit de Souches tábornok 1661-ben készített térképe a Komárom körüli török-ellenes harcokhoz, melyen olvasható Nasal település neve a Tata és a Duna között elterülő mocsárvidék szélén futó dombokon.
A falu a török hódoltság idején a szomszédos falvakkal együtt elpusztult. 1643-ban gróf Zichy Ferenc birtokaként szerepel. 1645-ben nagyobb számban telepednek le református magyarok. A XVIII. század elején rövid időn belül több birtokos is váltotta egymást, végül 1727-ben gróf Eszterházy József vásárolta meg. A településre katolikus családok is költöztek. A török idők alatt elpusztult faluba - az uradalom több más településéhez hasonlóan - csak ezt követően tért vissza az élet. A falu határában az 1740-es évek végén Mikoviny Sámuel (1698 Ábelfalva – 1750 Trencsény) térképész, vízmérnök vezetésével nagy ívű tájrendezési munkálatok indultak a Királyi Kamara hathatós támogatásával.
A terv szerint a mocsarat tápláló Által-ér és Öreg-tó vizét jobbra, az almási dombvonulat peremén vezette el. A fényes - források vizét balra, Naszály irányában vitte, az ott magasodó dombok lábánál, szintén mesterséges mederben. A munkálatok 1747-ben készültek el, s a korabeli feljegyzések szerint nemegyszer katonai segítséget kellett igénybe venni, ugyanis az érintett naszályi és szőnyi vízimalom-tulajdonosok, akiknek malmát a mocsárvizek hajtották, a jobbágyokat fellázítva elrontották a földműveket és visszatemették az átvágásokat.
A község így kialakuló nagy határa virágzó gazdálkodást tett lehetővé. A szántóföldi termesztés, a kaszálók mellett jelentős volt a szőlő- és bortermelés. Grébicspusztán szeszgyár működött, mely burgonyát és cukorrépát dolgozott fel. A közeli patakon több malom is működött, közülük a település központjához közeli 6 kerekes – télen is működő – malom emelhető ki. 1920-ban az I. világháborúban elesetteknek emlékművet állítottak. A két világháború között számos szervezet működött a faluban (Levente Egyesület, Polgári Lövészegylet, Gazdakör, Önkéntes Tűzoltó Testület). A II. világháború harcai 1945. március 20-án értek véget. A település lakói a szocializmus évtizedeiben a helyi termelőszövetkezetben és a környező városok – Tata, Komárom, Tatabánya – szocialista nagyvállalatainál dolgoztak. A rendszerváltozás éveiben ezek a nagyvállalatok megszűntek, így az ott dolgozók többsége elvesztette munkáját. Helyzetükben a komáromi, tatai, győri, tatabányai ipari parkok létrejötte hozott javulását.
Az ezredfordulót követően az önkormányzat településfejlesztési programjának köszönhetően folyamatos fejlődés jellemzi a falut. Korszerű infrastruktúra, intézményrendszer és civil szerveződés teszi élhetővé a települést, melynek köszönhetően demográfiai - szociokulturális megújulás zajlott le.
Ertektar_Naszalynet.pdf (6750569)
Iskolánk rövid bemutatása
Az általános iskola jelenlegi épülete 1958-ban került átadásra. Az épületet többször átalakították, a benne működő intézményt átszervezték:
- 1989-ben megépítik az „új szárnyat”, így három tanteremmel és sportöltözővel bővül a létesítmény.
- 1997-ben az intézmény falai közé került a Községi Könyvtár állománya és bevezették a földgázfűtést is.
- 2000-ben kicserélték az épület nyílászáróit, felújították a tetőszerkezetet és az épület külső szigetelést is kapott.
- 2003-2004-ben az épület több tanterme és folyosója került felújításra, megteremtettük a feltételeit a sajátos nevelési tanulók nevelésének, oktatásának
- 2005-ben természettudományos szaktantermet és művészeti tantermet alakítottunk ki, a régi szárny folyosói és lépcsőháza is ebben az évben újult meg.
- 2008-tól képzőművészeti képzési ágban alapfokú művészetoktatási intézménnyel bővült az iskola
- 2010-12 között 5 db digitális tantermet alakítottunk ki, és a külső hőszigeteléssel együtt egységes arculatot kapott az épület, udvarát élő-sövénnyel határoltuk, parkosítottuk
- 2011. december 2-án (300 m2-es 6 m belmagasságú) tornateremmel bővült az intézmény
- 2016-ban az informatikai terem gépparkját modern multimédiás gépekre cseréltük, s tantermi használatra tableteket is vásároltunk.
- 2017-ben új burkolatot kapott a kézilabda pálya.
Az intézmény 1989-ben vette fel az Angyalffy Mátyás András nevet.
Névadónk 1776. február 5-én született községünkben Georgius Engelman és Clara Rott helyi molnárcsalád első gyermekeként. Vélhetően kiváló kolostori/egyházi iskoláztatásának köszönhetően a kor szokásainak megfelelően életének több időszakában is házi tanítóként is dolgozott, például a Széchényi, a Smidegg, a Festetics és a Podmanitzky-családnál.
A középiskola után az esztergomi érsekség papnevelő intézetébe került. A képzés sajátossága, hogy ezzel a teológiai képzés mellett a Pozsonyi Királyi Jogakadémia hallgatója is lett. Vizsgajegyzőkönyvekből kiderül, hogy jó tanuló volt, sőt az esztergomi Érseki Levéltárban fennmaradt kimutatás szerint elhivatottsága a papi pálya mellett ekkor még töretlen volt. A tanulmányi idő közepén Angyalffyt érdeklődése azonban a magyar mezőgazdaság elméleti és gyakorlati megújulásának fősodrába vitte. 1798-tól már a Bécsi Egyetemen természettudományi tanulmányokat folytatott, majd megfordult Nyugat-Európa számos egyetemén, hogy ismereteit korszerűsítse és bővítse. A XIX. század első két évtizedében Tatán és Ekecsen gazdálkodott, majd 1817-ben nagy vitát kiváltó mezőgazdasági szakkönyvet jelentetett meg Sopronban német nyelven.
Sokat utazott, gyakorlati ismereteket, tapasztalatokat keresett. Napra kész gyakorlati ismereteinek köszönhetően Festetics György meghívására 1818-tól 1820-ig a keszthelyi Georgicon tanára, majd 1820-tól 1822-ig professzora lett. Az állattenyésztés volt a szakterülete, a Georgikonban főpraktikánsokat (gyakorlatban jártas szakállattenyésztők, gazdatisztek) képzett, de kiemelt szerepe volt a vetésforgó hazai elterjesztésében, amennyiben a rendszer lényegét több ízben közzétette és ajánlotta munkáiban. Elsősorban mezőgazdasági szakíróként tartja számon az utókor, de gyakran idézik birtokszervezetről, számvitelről, pénzügyi gazdálkodásról közzétett nézetei miatt is.
1822 őszén elhagyta Keszthelyt és Pestre költözött, minden erejét szakirodalmi munkásságának szentelte. 1831-ben tudományos eredményeire és oktatómunkájára hivatkozva nemességért folyamodott. Az elismerést nem kapta meg, de érdemeit elismerték éppúgy, mint 1832-ben, amikor a MTA levelező tagjává választották. Szaklapot indított Mezei Gazdák Barátja (később Mezei Gazda) címmel és szakkönyveket írt német és magyar nyelven.
Művei / fordításai:
Mitterpacher, Ludwig von, Anfangsgründe der Landwirtschaft. Aus dem Lateinischen übersetzt und mit Anmerkungen begleitet von Math. Angyalffy. Pesth, Hartleben 1813
Grundsätze der Schaafkultur. Oedenburg 1817.
Ökonomie der Landwirtschaft. 2 rész. Pest 1823-24.
Grundsätze der Feldkultur 4 rész. Pest 1823 - 24.
Juhászkáté, 1830, Pest.
Közönséges baromorvosi könyv, 1836, Kassa.
Die Dampfbootfahrt auf der Donau, dem schwarzen Meere und dem Bosporos von Linz bis Konstantinopel. Ein unentvehrlicher Wegweiser für Reisende, ... / Pesth : Gedruckt bei Ludwig Landerer Edlen von Füskút 1838.
Több nyelven beszélt és gazdag levelezést, akadémiai bírálatot hagyott az utókor számára. Művei megtalálhatóak Európa országainak nemzeti és egyetemi könyvtáraiban.
Családi élete nem volt megrázkódtatásoktól mentes: édesapját 9 éves korában vesztette el, vélhetően ekkor került kolostori/egyházi nevelésbe. Édesanyja a malomgazdaság továbbvitele érdekében gyorsan újraházasodott (férje a szintén molnár Bartolomeus Pachl volt). Testvérei korán elhaltak.
Névadónk 1810-ben feleségül vette a tatai Eszterházy-uradalom főlevéltárosának lányát, Rigler Teréziát, akivel előbb Ekecsen, Naszályon, majd Keszthelyen éltek. Két közös gyermekük született, ám a gyerekek néhány éves korukban meghaltak. Angyalffy felesége révén rokonságba került a neves barokk építésszel, Fellenthali Fellner Jakabbal, aki Rigler Terézia anyai nagyapja volt.
A Keszthelyre költöző házaspár 1819-ben magához vette Angyalffy korán elhunyt öccsének, Engelmann Andrásnak - aki Almáson, majd Bánhidán volt molnár - 10 éves kisfiát, akit sajátjukként neveltek. Angyalffy András 1835-ben Nagyváradon alapított családot és a nevelőapja által biztosított magas színvonalú nevelésnek és könyvhagyatéknak köszönhetően az erdélyi könyvkereskedelem és a reformkori értelmiség meghatározó alakja lett. Érdekesség, hogy a nagyváradi könyvkereskedelem szabadságát korlátozó helytartótanácsi intézkedések elleni fellépés kapcsán Angyalffy András ügye az 1839-es pozsonyi országgyűlésen is vita tárgya lett.
Névadónk felesége 1837-ben halt meg, Angyalffy talán az 1838-as pesti árvíz következményei vagy más ok miatt Pozsonyba utazott. Ott érte a halál 1839. március 17-én. Halotti anyakönyvi bejegyzése a pozsonyi Szent-Márton Plébánia anyakönyvében található.
.................
Névadónk életrajza Kubina Lajosné úttörő munkáját követően Dr. Fülöp Éva Mária agrártörténész vezetésével készült el, melyet az alábbi linken tanulmányozhat!
Keszthelyi Angyalffy előadás bővítve 2016.pdf (429275)
Névadói napokat Angyalffy születésnapjához igazítva tartjuk, minden év februárjának első hetében.
Az iskolát támogató A Naszályi Tanulóifjúságért Alapítvány Angyalffy életművének emlékére hirdeti meg 2014-től a Gyakorlati Agrártudomány Képzési Programot és Tanulmányi Versenyt a kistérségi általános iskolák felső tagozatos diákjai számára.
Az iskola különleges adottsága, helyzeti előnye, hogy a forgalomtól elzárt, nyugodt, zöld környezetben található. A tanulók ideális, kis létszámú (15-20 fős) csoportokban tanulhatnak. Iskolánk sajátosságai között említhetjük a gyógypedagógiai nevelést, a művészeti és sakk oktatást.
Az intézmény 1958-tól a község mindennapi életének szerves részeként működik, a nemzeti ünnepek és a községi rendezvények (pl. Kistérségi Naszályi Napok, Mindenki karácsonya) elmaradhatatlan résztvevői az iskolások.
Az iskola igazgatói voltak (1958-tól):
Patka Kálmán
Sárosi Béla
Takács István
Dr. Dosztálné Vécsey Magdolna
Märtel László
Kubina Lajosné
Marsi László
Hozák Attila
Dibuszné Hauser Zsuzsanna
Az intézményt 2013. január 1-jén fenntartói és működtetői joggal a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Tatai Tankerület; Tatabányai Tankerületi Központ) vette át.